Címkék
derivalas, elet, fajdalomterapia, fájdalom, jo, joker, kín, keplet, muci, psziché, rossz, sokk, terapia
Masszíroztam a Muci királynő (a lyányom) hátát és azt kérdezte: „Anyu, miért jó egy fájdalom a másik fájdalomra, miért nem jó az első fájdalom?” Hát mostanába remek fájdalomterápiában lehetett részem. Jött a baj csűstűl. Nem lettem ettől kivételes, mer jön másnak is, mindenkinek van anyja vagy gyereke, kutyája, macskája, kínja, baja, egy kedves kávéscsészéje, ami eltörik, jöhet a dühroham, hiszti, önvád, fáradtság, a görcs. Na de milyen jó ha csűstűl jön, mert egyik fájdalom tompítja az előzőt, az új elvonja a figyelmet a másikról és viszont. Néztem mi jön még, mikor dolgozzuk fel, mikor kapunk újra levegőt? De erre nem nagyon kaptam esélyt, csak újabb sokkra. És hat! Hallottam, hogy vannak akik öncsonkításba menekülnek a lelki vagy a testi fájdalom miatt, és hat!
Nem mondom, hogy eddig csak röhögés volt az életem, vertem én már ököllel a falat, igaz akkor szültem. Mostan olyan jó volt a sok sokk. Mert ha túl jól megy sorom, akkor feltűnnek az élet összképében az élesebb vonások, zavarnak a gyanús elemek, a hiányok, a tökéletlenségek. Az utóbbi hetekbe leszarom a részleteket! Olyan jó, hogy azok a sunyi szemű, gyanús emberek, akik átjárnak az életemen kisebb- nagyobb részvétellel, most a homályba simulnak, a kényszer, hogy mindent kontroláljak és a szorongás, hogy nem vagyok erre képes, kikapcsolódik, mert éles fájdalmak kínoznak. A bajtársakkal, akik mellettem kapaszkodnak a mentőövekbe, türelmetlenebb vagyok és önző, ami úgy tapasztalom, tiszteletet eredményez, milyen érdekes! Valamék nap, a villamoson elém ült egy büdi, ami kellemetlen éh-gyomoridegre, gondoltam el kéne üljek, de nem ültem, egyrészt mert nem bírtam, másrészt meg arra gondoltam nekem se sok hiányzik már, hogy a tisztálkodás másodlagos legyen. Majdnem Buddhává változtam!
A baj az, hogy elszív a sötét oldal. Egy reggel kicsúfoltam egy öreget, mert furán mozgott(természetesen a háta mögött csúfolódtam) és az köpjön szembe először, aki még nem tett ilyet! (persze ha szemébe csúfolódott egy öregnek, akkor köpje magát szembe). Szóval máskor mondanám magamba: „de gané vagyok, hát senki se tökéletes stb. stb. lányos, nyálas szövegek…”, most nem, most gonoszul kacagtam és kéjes öröm töltött el. Ha valaki mellettem gonoszkodik, jönne a szöveg, hogy: „de gané vagy, hát nem vagyunk egyformák stb., stb.” de neeem, gonosz kacaj és kéjes öröm! Innét már az önkínzóból simán szadistává válok! Akkor nem Buddha leszek hanem Anakin Skywalker. Mondjuk Darth Vader könnyen szembe köphette volna magát a vödör segítségével a fején, de úgy látszik még sem alkalmazta az önkritikának ezt a formáját, mert végül csak a gonosz kacajnak (hörgés) és kéjes örömnek adta át magát. Hogy ne legyen túl jó dolgom még deriválni is meg kéne tanuljak mostanában, ami már aztán tényleg sok, de azér van nekem hajlamom a matekhez. Felállítottam egy képletet: ha a Szándékosan Okozott Testi Fájdalom enyhíti a Passzívként Elszenvedett Fájdalmakat, akkor a Szándékosan Okozott Lelki Fájdalom enyhíti a Szerzett Lelki Fájdalmat. Vagyis a gonoszság a lélek masszázsa! Képlet: SzOTF+PETF=0=SzOLF+PELF
Erre még tapasztalati bizonyítékom is van.
C.)
Tukorketrec 