Sose akartam kivándorolni, itt szép, minden olyan balkáni, hangulatos, nem steril meg szuperellenőrzött mint nyugatabbra. Drága szülővárosom, lelkembe égett utcáival. A baj, hogy mostmár politizálok. Nemtom mér gondoltam, hogy egy ilyen blogon nem lehet politizálni! Ha egyszer forr a vérem! Hát a bürokrácia és társai nagyon kikészítettek ebben a szép új évben.
Volt tavaly egy kis vállalkozásunk, ami meg is szűnt szegény, mert annyit kellett tejelni, a különböző hatóságoknak, annyi szabványnak kellett megfelelni, hogy megfulladt szegény cég. Valahogy elgyászoltuk. Nem értünk mi ehhez, hát nem jött össze! DE, azóta sem tiszta az adózásom, mivel minden szuperközpontosított számítógépes rendszeren fut, és bármit akarok intézni, közlik, hogy tartozok az adóval. Én meg mondhatom, hogy nem is, de nekik még az láccik ottan a tévéjükön. A múltkor kaptam egy felszólítást, kifizettem 5 lejt, de ma sem tudom mire.
Aztán a párom bővítené a házat, ez rengeteg sok drága papír, de ettől sem lázadok, csak fölényes nyugalommal mosolygok azokon akik minden hivatalos intéznivalótól kiakadnak, meg szidják a kormányt, mert rabló meg mittomén, de kiderült, hogy mivel 500 év múlva szélesítenék az utakat, le kell adni pár méter földet az utcafrontból, másképp nem lehet engedélyt kapni semmilyen tevékenységhez. Na nekem az információim a kisajátításról, több mint 150 évesek, mert csak annyit tudok, amennyit Jókai , Az aranyemberébe volt, hogy Tímár Mihály milyen faszául kitolt az Athanázzal, mert csődbe vitte, hogy az azt hitte, hogy majd kisajátítja az állam a földeket amiket megvesz és akkor majd, kaszálhat (pénzt, nem füvet). Na szóval ha Jókai nem hazudott, az akkori jog szerint a kisajátított földekér fizetett az állam!! Na itten nem, itten én fizetek, mer adok, és ha nem adok, nem építkezhetek. Ha perelek, akkor majd 20 év múlva nyerhetek, sakk matt neked paraszt! (paraszt=én).
Hohóóó, a legjobb a telekadó. Úgy felemelték, hogy belegebed aki ki akarja fizetni, de rájöttek, hogy túllőttek a célon, és most ha azt akarjuk, hogy igazságosan fizessünk, akkor csak egy két körcsárdást kell járni a hivatalokba, xeroxokból készült báli belépőbe. Aztán a tetves vízmű az éjjel eláztatta az utcát, a saját vizével, ugyanis akkora nyomás volt a vezetékekbe, hogy minden csap folyt, folyt a WC, folyt a vízmelegítő, folyt a mosógép csatlakozás, hadd ne mondjam mit jelent nekem, a mosógép a WC és a meleg víz! Mindent!!! Fontosabbak bárminél! Fontosabbak a hazaszeretetnél. Ezek a hivatásosok a hivatalokba, érzem, ahogy tépik kifele a honszerelmet a szívemből!!!!
Ja hááá, mindig van egy újabb csepp a bilibe, ami kicsike, mondhatni porszemnyi, de ha seggberúg elindít a hisztéria lejtőjén! Megyek gyalogosan valamék nap, nem is jut eszembe az útadó, házadó, kocsiadó, kutyaadó, gané adó, drága a cigi, meg minden, amikor jó kis port ver fel egy kocsi mellettem és érzem, hogy csikorog a por a fogaim közt. Köpnöm kellett volna, de pont ott volt a szomszéd is, így nyelegettem, az ajkaimat meg nyalogattam, furcsa érzés volt, rájöttem, beleragadt a por a szájfényembe!!! Sáros a szám!!! Szülőföld a szájon!!!
Mert a drága elöljáró vámpírjaink, nem Drakula kastélyába járnak nyaralni, ide helybe, hanem Hawaiira és nem jut pénz a redves utakra, csak sár és por jut idele. Onnét, a hisztéria leejtőjén, a kisember epe ízű keservével gurultam lefele, törölgettem a szám és éreztem mennyire szívemből kívánom az emigrálást, vagy disszidálást vagy dezertálást. Nem tudom elég nyomatékos voltam-e: sárosak lettek az ajkaim!!! Itt baj van.
C.)
Emigráns ajkak
14 csütörtök Már 2013
Posted in C. levelei
Tukorketrec 